Étteremvezetés ételpazarlás étteremvezetés fenntarthatóság

Ételpazarlás csökkentése az étteremben: mérjen, tervezzen, főzzön pontosan

Írta: Ludovic Frank Közzétéve: 9 perc olvasás
Szakács zöldségtisztítás közben konyhai mérlegen méri a levágott részeket egy éttermi konyhában, mellette friss alapanyagokkal teli rekeszek és egy ételmaradék-gyűjtő edény

Minden tányér, ami félig ott hagyva jön vissza a vendégtérből, minden rekesz zöldség, ami a hűtő mélyén felejtve romlik meg, és minden el nem adott napi menü kétszer kerül pénzbe: először a beszerzésnél, aztán amikor a kukában landol. Az ételpazarlás nem elvont fenntarthatósági téma, hanem olyan költség, amely közvetlenül az árrését csökkenti, forintra pontosan.

A jó hír: a pazarlás nem természeti törvény, hanem rutinok következménye. Ebben az útmutatóban végigmegyünk a teljes láncon: hogyan méri fel egy hét alatt, hol keletkezik a veszteség, mely lépések működnek a beszerzésben, a konyhában és a vendégtérben, és bemutatjuk azt az eszközt, amelyet a legtöbb útmutató kihagy: ha előre tudja, hány vendég érkezik, eleve pontos mennyiséget szerez be és készít elő.

Röviden:

  • csak azt tudja csökkenteni, amit mér: egy héten át mérje a veszteséget három kategóriában, és látni fogja, hol tűnik el a pénz;
  • a legnagyobb megtakarítás gyakran a tűzhely előtt van: receptkartonok, kompakt étlap és a foglalt vendégszámra épülő beszerzés;
  • ajánlja fel aktívan a maradék elvitelét, sok vendég magától nem meri kérni;
  • a felesleget ételmentő appon eladni vagy felajánlani mindig jobb, mint kidobni, de a tünetet kezeli, nem az okot;
  • a foglalási napló a legjobb termelési előrejelzése, és minden no-show a legtisztább formájú ételpazarlás.

Miért érdemes most foglalkozni vele?

Magyarországon az ételpazarlás csökkentése hivatalos program szintjén is napirenden van: a Nébih Maradék nélkül programja munkacsoportokkal dolgozta fel a témát, és ingyenesen letölthető útmutatót készített kifejezetten a vendéglátás számára, konkrét, bevált gyakorlatokkal a konyhára, a kiszolgálásra és a tányérveszteségre. Érdemes átolvasni, nem kerül semmibe.

A program nem csak elmélet: a Nébih saját étterme például zárás előtti "happy hour" akcióval értékesíti féláron a megmaradt készételeket, ahelyett hogy kidobná őket. Ugyanez a logika bármelyik étteremben működik.

És miért éri meg Önnek? Mert minden kidobott kilogramm már kifizetett alapanyag. Aki komolyan kézbe veszi a kérdést, olyan pénzt tart meg, amit a piac nagy része a szemetesbe dob, és ez közvetlenül az étterem jövedelmezőségén látszik meg.

Mérje meg a veszteséget: egyhetes felmérés rendszer nélkül

Nem tudja irányítani, amit nem mér. Az első diagnózishoz nem kell szoftver, sem okos szemetes: elég egy konyhai mérleg, három felcímkézett edény és egy jegyzetfüzet.

A módszer, egy átlagos héten:

  • 1. edény, előkészítési veszteség: héj, tisztítási hulladék, minden alapanyag, ami a mise en place során kidobásra kerül. Mérje meg minden előkészítés után.
  • 2. edény, tányérveszteség: minden ehető, ami a vendégtérből visszajön. Mérje meg minden szerviz után, az ebédet és a vacsorát külön.
  • 3. edény, tárolási veszteség és eladatlan étel: a megmaradt napi menü, a soha fel nem szolgált adagok, a lejárt termékek. Mérje meg záráskor.

Minden mérést jegyezzen fel dátummal, szervizzel és a kiszolgált vendégek számával. Egy hét után három szám három különböző történetet mesél el:

  • a sok előkészítési veszteség a beszerzésre, az alapanyag méretére vagy a vágástechnikára mutat;
  • a sok tányérveszteség túl nagy adagokra vagy olyan köretekre, amelyeket senki sem kér;
  • a visszatérő tárolási veszteség előrejelzési probléma: olyan vendégeknek főz, akik nem jönnek el.

Ossza el a heti össztömeget a vendégek számával, és megvan a kiindulási értéke gramm/vendég mértékegységben. Minden intézkedés után egy hónappal ismételje meg a mérést: csak így derül ki, működik-e.

Kevesebb pazarlás a beszerzésben

A legcsendesebb veszteségek azelőtt keletkeznek, hogy az alapanyag a tűzhelyig érne: túl sokat vesz, vagy nem azt, amire szükség van.

Receptkartonok pontos mennyiségekkel

Egy receptkarton ételenként, hozzávalókkal, grammra pontos mennyiségekkel és tányéronkénti alapanyagköltséggel: így a rendelés matematika lesz, nem találgatás. Karton nélkül minden szakács érzésre adagol, Ön pedig "biztos, ami biztos" alapon rendel rá, a többlet pedig addig áll a hűtőben, amíg a kukában nem végzi. Kartonnal 40 foglalt vendég pontos előkészítendő mennyiséggé fordítható le.

Szezonális beszerzés

A szezonális alapanyag olcsóbb és tovább eláll, mert rövidebb utat tett meg és kevesebbet tárolták. A szezonon kívüli alapanyag drágább és gyorsabban romlik: kétszeres büntetés. Aki hétről hétre követi a beszállítói árlistákat, azonnal látja azt is, melyik termék van túl a csúcsán.

Kompakt étlap, mozgásban tartott raktár

Az étlap minden plusz tétele több raktári cikket jelent, amelyek egy része lassan forog. A közös alapanyagokra épített, feszes étlap, ugyanaz a zöldség itt köretként, ott levesként, önmagában csökkenti a tárolási veszteséget. A rövid étlap nem divat, hanem készletgazdálkodás.

Kevesebb pazarlás a konyhában

Használja fel, mielőtt hulladék lenne

A kuka előtt gyakran van még egy recept: sárgarépazöld a pestóba, zöldségtisztítás az alaplébe, a tegnapi kenyér zsemlemorzsának vagy krutonnak. Nem minden éri meg a ráfordított munkaidőt: válasszon egy-két egyszerű felhasználást, ami illik az étlapjához, ahelyett hogy görcsösen nulla hulladékra hajtana.

Címkézzen, forgasson, nézze át a hűtőt minden nap

A "first in, first out" továbbra is a legjobban megtérülő hűtőrutin: címkézzen fel mindent termékkel, bontási dátummal és felhasználhatósági idővel, a rövid lejáratút tegye előre, és minden nap nézze át a hűtőt, hogy azt főzze meg először, aminek mennie kell. A lejárat miatt kidobott étel a legfeleslegesebb veszteség: esélyt sem kapott, hogy tányérra kerüljön.

Kevesebb pazarlás a vendégtérben: adagok és maradék elvitele

A tányérveszteség nagyrészt már a rendelésnél eldől, a leszedésnél pedig van egy második esély.

  • Kínáljon két adagméretet ott, ahol van értelme, vagy egy könnyebb változatot. Az a vendég, aki mindent megeszik, elégedettebben megy haza, mint aki a harmadát otthagyja.
  • Hagyja a vendéget köretet választani. A kötelező köret a tányérveszteség bajnoka: amit a vendég magától sosem rendelt volna, érintetlenül jön vissza.
  • Ajánlja fel aktívan a maradék becsomagolását, ne várja meg a kérdést. Sok vendég kényelmetlennek érzi elkérni a maradékot, ezért a kezdeményezésnek Öntől kell jönnie. Egy rövid mondat leszedéskor elég: "Becsomagoljuk a maradékot?"
  • Kérdezze meg a mosogatót. A mosogatói pontosan tudják, mely ételek jönnek vissza félig megéve. Havi öt perc velük többet ér egy tanácsadói jelentésnél.

Napi menü és büfé: a pazarlás csúcsidőszakai

A magyar éttermek jelentős részénél az ebédidő a napi menüre épül, és a napi menü a tárolási veszteség klasszikus forrása: ami délig nem fogy el, azt délután már nehéz eladni. A megoldás itt is az előrejelzés: kövesse naponta, hány adag fogyott, és igazítsa hozzá a főzött mennyiséget a hét napjaihoz, mert a keddi kereslet ritkán egyezik a péntekivel. A zárás előtti kedvezményes értékesítés, ahogy a Nébih étterem happy hour példája mutatja, jobb, mint a kuka.

A büféasztalnak pedig beépített pazarlásmotorja van: az utolsó vendégig bőségesnek kell kinéznie, és ami órákig kint volt melegen, már nem tehető el. A céges vacsoraszezon és a szilveszteri svédasztal idején ez hatványozottan igaz. Ami működik:

  • kis tálak, gyakori utántöltés a nagy, egész estére szánt tálak helyett: az asztal ugyanolyan bőségesnek tűnik, de a végén töredéke marad kint;
  • kisebb tányér a büfénél: a vendég inkább megy kétszer, mint hogy púpozott tányért hagyjon ott;
  • pontos létszám: a büfé kuvertánként árazódik, tehát a foglalt vendégszám vezérli a teljes termelést. Minél korábban tudja a végleges létszámot, annál kevesebbet kell "biztonsági tartaléknak" főznie.

Adja el vagy ajánlja fel a felesleget

A kedvezményes értékesítés és az adományozás minden szempontból veri a kukát.

A napi felesleg értékesítésére Magyarországon a Munch a bejáratott megoldás: a magyar fejlesztésű ételmentő appon keresztül országszerte több ezer partnerhely ad el megmentett csomagokat 50-70% kedvezménnyel, a vendég az appban foglal és fizet, majd zárás előtt átveszi a meglepetéscsomagot.

Vendég átveszi a papírzacskóba csomagolt megmentett ételcsomagot az éttermi pultnál zárás előtt, a pult mögött mosolygó felszolgálóval
A zárás előtt eladott ételmentő csomag bevétel, ami a kukában semmivé válna.

Legyünk őszinték a korlátokkal kapcsolatban is: a megmentett csomag az étlapár töredékéért kel el, és a platform jutalékot számít fel az eladott csomagok után, a Forbes cikke szerint egyedi mértékű, de kétszámjegyű százalékot. És ami a legfontosabb: az app a tünetet kezeli, nem az okot. Aki minden este csomagokat ad el, az rendszerszinten túl sokat termel. Az ételmentő app kiváló biztonsági háló arra, ami így is megmarad; az igazi megoldás az, ha eleve jó mennyiséget főz.

A rendszeresen keletkező, nagyobb felesleget karitatív szervezetnek is felajánlhatja; ilyenkor előre egyeztessen arról, mit tudnak átvenni és hogyan biztosítható a hűtőlánc.

A foglalási napló a legjobb fegyvere a pazarlás ellen

A fenti módszerek mindegyike ugyanazon az ismeretlenen bukhat el: hány vendég jön ma este? Amíg a válasz "majd meglátjuk", addig érzésre készül elő, és ezt az érzést eladatlan ételben fizeti meg csendes estéken, pánikban telt házaknál.

A foglalások megváltoztatják a számítást:

  • a holnapi foglalt létszám ismeretében a beszerzés és az előkészítés tényadatra épül, nem becslésre;
  • a foglalás-visszaigazolások és emlékeztetők csökkentik a lemorzsolódást, így a terv közelebb marad a valósághoz;
  • és minden no-show a legtisztább formájú ételpazarlás: előkészített alapanyag, amelyhez vendég sosem érkezik.

A ViteUneTable ingyenes verziója korlátlan online foglalást fogad 0% jutalékkal, így naprakészen látja, hány vendégre főzzön; a Standard csomag (29 €/hó, áfa nélkül) automatikus e-mail-emlékeztetőkkel csökkenti a meg nem jelenések számát. Őszintén hozzátesszük: az ételpazarlását nem egy szoftver fogja megszüntetni, hanem a mérés és a rutinok; a foglalási rendszer "csak" a tervezhetőséget adja hozzá.

Gyakori kérdések

Mennyi ételpazarlása van egy átlagos magyar étteremnek?

Nyilvános, éttermekre bontott országos statisztika nem áll rendelkezésre, ezért is érdemes saját mérésbe kezdenie: egy hét, három edény és egy mérleg pontosabb képet ad az Ön konyhájáról, mint bármilyen átlagszám. A Nébih Maradék nélkül programjának vendéglátós útmutatója jó kiindulópont a viszonyításhoz.

Kötelező-e a maradékot becsomagolni a vendégnek?

Jogszabály nem írja elő, de a vendégek túlnyomó többsége örül neki, és a tányérveszteség egy része így étkezésként hasznosul. Ajánlja fel aktívan, higiénikus csomagolásban, és jelezze, hogy a maradék otthon mielőbb fogyasztandó el.

Megéri ételmentő appot használni?

Biztonsági hálónak igen: a zárás előtti felesleg így bevételt hoz a kuka helyett, és új vendégek ismerik meg a helyet. Számoljon azonban a kedvezménnyel és a platform jutalékával, és figyelje a jelzést: ha minden este sok csomagot ad el, a termelési tervezésén kell igazítani.

Hogyan csökkenthető a napi menü veszteség?

Vezessen napi fogyásstatisztikát a hét napjaira bontva, ahhoz igazítsa a főzött mennyiséget, és a zárás előtt megmaradt adagokat értékesítse kedvezménnyel. Az előre beérkező foglalások ebédre is jó előrejelzést adnak, különösen csoportok esetén.

A kis tálas büférendszer nem tűnik szegényesnek?

Nem, ha az utántöltés gyakori: a vendég mindig teli tálakat lát, csak éppen kisebbeket. A szervizvégi maradék viszont a töredékére esik, mert egyszerre sosincs kint több étel, mint amennyi belátható időn belül elfogy.

Olvassa el ezt is

← Vissza a bloghoz